Aki erre a világra születik, annak sajnos tudomásul kell vennie, hogy egy fizikai testben kell leélnie az életét, melynek korlátai vannak.
Az egészséges életmóddal, rendszeres mozgással, a test karbantartásával meg lehet hosszabbítani e porhüvely élettartamát, azonban vannak olyan részei, melyek az idő múlásával elvesztik „szavatosságukat”.
Persze nem arra kell gondolni, mint az áruházi csomagolt kenyérnél, hogy a dátum másnapján már tiszta penész az egész és a továbbiakban fogyaszthatatlan, hanem sokkal inkább az időtartam végességére, az elhasználódásra.
Az ízületek körülbelül három éves korunktól kezdve indulnak romlásnak, a folyamat pedig, jelenlegi ismereteink szerint csak lassítható, de nem visszafordítható.
Rengeteg olyan körülmény, életvitelbeli tényező van, amelyek befolyásolják az ízületek tartósságát, élettartamát, azonban azzal mindenkinek számolnia kell, hogy olyanok, mint régen, már sosem lesznek.
Sokan hajlamosak megfeledkezni róla, hogy a mozgáshoz nem csak izmok és csontok szükségesek, ennél sokkal összetettebb a rendszer.
Ízületek nélkül merevek és mozgásképtelenek, avagy puhatestűek lennénk, mint ahogyan a gerinces élőlények sem létezhetnének ezek nélkül.
A vízi, de elsősorban a szárazföldi, helyváltoztatásra képes lények (kivéve a puhatestűek) egyik legfontosabb részei az ízekre tagolódott végtagok, testtájak.
A rovarok lábai is ugyanúgy ízületekkel vannak ellátva, mint a fejlettebb élőlényeké, bár igaz, hogy egy kicsit másként, de alapvetően a rendszer már az evolúció nagyon korai szakaszában kifejlődött, és láthatóan igen hatékony.
Ahhoz, hogy ne úgy kelljen járnunk, mint a merev lábú játék katonáknak, nekünk is fokozottan szükségünk van a tagolódásra, azonban az, hogy több csontból állnak bizonyos darabjaink, még igen kevés, sőt fájdalmas is lenne.
Ahhoz, hogy megfelelő mértékben és irányba mozogjanak a tagjaink, különböző típusú forgáspontokkal kell, hogy csatlakozzanak egymáshoz.
Az ízületek lényege, hogy a csontvégek között nem enged súrlódást kialakulni, megakadályozza azok gyors kopását.
A csontok végei porccal vannak borítva, e porcok között helyezkedik el az ízületi üreg, melyben folyadék található.
Ez a rendszer jobban működik, mint bármelyik gépjármű olajozórendszere, hiszen amíg azokba folyamatosan utána kell tölteni a kenést biztosító, kopást csökkentő olajat, addig a szervezetünk a bevitt tápanyagokból maga állítja elő a „kenőanyagot”.
A porcok, ízületi nedv, inak és kötőszövetek alkotta ízületek gyakorlatilag súrlódásmentes mozgást tesznek lehetővé az izmok által a vázszerkezet számára, vagyis szabadon élhetjük az életünket.
Ez azonban egy felettébb sérülékeny rendszer, nem véletlen, hogy olyan sokan szenvednek valamilyen ezzel kapcsolatos sérüléstől, vagy az abból fakadó betegségtől.
Sokszor halljuk, hogy vigyázzunk magunkra, elég egy rossz mozdulat, és a sérülés sosem gyógyul meg.
Bizonyos esetekben, főleg az ízületeinknél megvan az esély arra, hogy maradandó károsodást szenvedjenek.
Mivel találkozási pontokról, lágy szövetekről van szó, így nem sok védelmet élveznek, ráadásul többet közülük folyamatosan, a mindennapi életünk során is használunk, az roncsolódásuk akár rokkantsághoz is vezethet.
Vannak olyan foglalkozási körök, tevékenységek, melyek fokozottan veszélyeztetik az ízületek egészségét.
A versenyszerű, kemény sport, a nagy terhek cipelése, a tartós, nehéz fizikai munka, a túlsúly mind-mind hozzájárulnak a csatlakozási pontok elgyengüléséhez, idő előtti elhasználódásához.
Ha megnézünk élsportolókat, nagyon gyakran látni, hogy már fiatalon is különböző szorítókkal, bandázsokkal, támasztókkal vannak megerősítve olyan sarkalatos pontokon, mint a térd, vagy a könyök, de nem ritka a deréktámasztás sem. A fokozott igénybevétel még megfelelő étrend-kiegészítés mellett is rombolja az ízületi szöveteket, ami hosszú távon szörnyű fájdalmakat és akár még mozgásképtelenséget is okozhat. Nem véletlen, hogy nemigen látunk 40 év feletti, de 30 éven túlhaladott csúcssportolókat sem, az az intenzitás, mellyel ők használják a testüket, gyakorlatilag lefelezi az egyébként várható használhatóságukat.
A megerőltető, nehéz fizikai munka is elég súlyos károkat képes okozni, az sem csoda, hogy az építőipart a nagyon sokan rokkantként hagyják maguk mögött.
Mind a mechanikai sérülés, mind pedig a fokozott megterhelés képes hosszú távon az ízületek végleges elhasználódásához vezetni, ezért valóban érdemes odafigyelni a megfelelő védelmükre, kerülni a kockázatos mozdulatokat, műveleteket.
Működésük szerint négyféle ízülettípust különbözethetünk meg, mindegyiknek más és más a szerepe a mozgásban.
Attól függetlenül, hogy éppen milyen szerepet lát el a működésben, mindegyik fajta képes megsérülni, elhasználódni, csak nem mindegy, hogy ennek mekkora a kockázata, valószínűsége.
A különböző ízülettípusok:
ezek az ízületek a felépítésük és a feszes szalagszerkezetük miatt mozgásra alkalmatlanok, viszont a vázszerkezet egyben tartásában, a terhelés eloszlatásában nagyon fontos szerepük van, elsősorban azonban a rugalmasság a legfőbb jelentőségük. Példa: keresztcsípőcsonti ízület
két altípusra lehet felosztani: forgóízületre és csuklóízületre.
A forgóízületek esetében a forgástengely a csont hossztengelyével esik egybe, a forgás tengelye pedig azonos az ízület tengelyével, például az orsócsont és a singcsont ízesülései. A csuklóízület (nem összetévesztendő a csukló ízületével) tengelye a csont tengelyére merőeges, ebbe az egy irányba hajlik, például az ujjpercek ízületei.
szintén két csoportra osztható: a tojásízületre és a nyeregízületre.
A tojásízület két tengelye eltér egymástól, az egyik irányba több mozgást enged, mint a másikba, tipikus példája a csukló, vagyis az alkarcsontok és a kéztőcsontok találkozása, mely esetben az oldalirányú mozgás jóval korlátozottabb, mint a fel-le mozgathatóság.
Sajátos ízülete az embernek a hüvelykujj alapízülete, mely elvileg szintén kéttengelyű lenne, azonban a fejlődés során úgy módosult, hogy gyakorlatilag gömbízületként képes működni, ezzel megadva az opponálható hüvelyket, az emberi kéz ügyességének zálogát.
vagy más néven sok tengelyű ízületek, mivel a korlátaikon belül szinte bármilyen irányba képesek mozogni.
Legfőbb ismérve, hogy két részből állnak: egy részleges gömbből, és annak negatív lenyomatából, ami így igen mozgékonnyá teszi.
Két pár ilyen található az emberi testben, nevezetesen a vállak és a csípőízületek.
Bár azonos kategóriába tartoznak, szerepük és teherbírásuk igen különböző, lévén a vállnak mozgékonynak és lazának kell maradnia, kisebb teherbírás mellett, ezzel szemben a csípő kevésbé mozgásképes ugyan, ellenben fő szerepet játszik a testtömeg viselésében, lábak felé közvetítésében.
Érdekesség, hogy amíg a váll hajlamosabb a ficamra, addig a csípő esetében az erős szalagozásnak köszönhetően a combcsont vagy a combnyak előbb törik el túlzott terhelés esetén, minthogy az ízület szétugorjon.
Testünk szinte minden csontja valamilyen ízesüléssel kapcsolódik a mellette lévőhöz, ritka, hogy kettő ezek közül természetes úton összeér.
Előrehaladott porckopás esetén azonban egy idő után pontosan ez játszódik le, és okoz sokaknak komoly fájdalmakat, kellemetlenségeket.
Mint ahogy azt korábban is említettük, életünk igen korai szakaszától kezdve elkezdenek ízületeink elhasználódni.
Ezzel kapcsolatban vannak tévhitek, például a roppanások nem arra utalnak, hogy kopás áll fenn, és nem is segítik elő azt, pusztán az ízületi üregbe került levegő távozik, vagyis csökken a merevség.
A porckopás, vagy más néven artrózis egy olyan jelenség, mely akár kóros mértékeket is ölthet, rokkantsághoz is vezethet.
Kialakulhat sérüléstől, fokozott mechanikai megterheléstől, örökletes alapon, avagy az idő előrehaladtával.
Kezdeti szakaszában a porc már nem képes olyan mértékben ellátni a feladatát, csökkenteni a súrlódást, mint annak előtte, így elkezd elvékonyodni, majd egy idő után töredezni kezd, végül szétesik és felszívódik.
A porckopás jellemző tünetei:
1. Csökken az ízület rugalmassága, használhatósága
2. Merevség a mozgás során, fájdalom jelentkezése
3. Igénybevétel utáni duzzanat
4. Érzékenység az időjárási változásokra
5. Kemény, csontos kinövések, ujjaknál elsősorban
6. Ízületi gyulladások
7. Érzékenység, fájdalom nyomásra
8. Csökkent mozgásképesség
9. Bizonyos fokú hanghatások (kattogás, recsegés)
Ha a porcszövetek olyan mértékben sérültek, hogy széttöredeztek, megeshet, hogy a levált darabok ízületi gyulladást okoznak.
Semmiképpen sem összekeverendő e kóros elváltozás a reumás megbetegedéssel, ugyanis utóbbi esetében a gyulladás jelentkezik hamarabb, és annak következtében kezd el leépülni a porcszövet.
A gyulladás eredete röntgenvizsgálattal könnyen megállapítható, azonban nem minden orvos rendelkezik ilyen szerkezettel, sőt, olyan is előfordul, hogy büszkeségből, netán a szakértelem hiányából félrediagnosztizálják.
Az ízületi porcok eltűnnek, akkor a csontvégek kezdik el viselni mind a terhelést, mind pedig a súrlódást, ami komoly fájdalmakkal, mozgásképtelenséggel járhat.
A csontszövetek rongálódása azonban nem csak a járást, mozgást érinti, hanem egy részük a vérképzésből is kiveszi a magáét.
Magyarországon, 65 éven fölül szinte mindenkit érint az ízületi kopás problémája, de ez alatt a korhatár alatt sem kimondottan ritka.
A túlsúllyal élők közül is minden második ember érintett, ezen kívül a fizikai dolgozók körében is nagyon nagy az ezzel küzdők aránya.
Ezek az adatok betudhatóak részben az életmódnak, részben pedig a táplálkozásnak, azonban valószínűleg a genetikai hajlamosság is nagyobb arányú.
A lényeg, hogy gyakorlatilag mindenki borítékolhatja: idős korára valahol biztosan ki fog nála alakulni a porckopás.
Mivel gyakorlatilag népbetegségnek számít, így többféle gyógymód, több metódus is létezik mind a szinten tartására, mind a kezelésére, mint például különböző étrend kiegészítők, glükozaminos kezelés, Cartinorm, és egyebek.
Súlyosságtól és ízléstől, meggyőződéstől is függ, hogy ki melyik alternatíva felé fordul, azonban tagadhatatlan, hogy némely ezek közül igen hatásos, míg mások kevésbé.
Amennyiben még idejében sikerül „elkapni”, akkor egy drasztikus életmódváltással viszonylag könnyen elejét lehet venni a további rohamos állapotromlásnak.
Egyrészt a táplálkozásbeli változás fontos: a magas zsírtartalmú, nehéz vörös húsok mellőzése mellett fontos áttérni szárnyasra, halra, valamint sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani mind párolva, mind pedig nyersen.
Másrészt a kopásnak indult ízület kímélése fontos, valamint, ha szükséges, akkor a testsúlyfelesleg mielőbbi leadása, mivel az óriási plusz terhet ró a test tartószerkezetére.
Súlyosabb esetekben olyan gyógykészítményekhez is lehet fordulni, mint például a Cartinorm (természetesen orvosi utasításra), melyet injekcióként és egyéb formákban is a szervezetbe, a pusztulásnak indult kötőszövetbe lehet juttatni.
Súlyos és közepes eseteknél a Cartinorm csodákra képes, akár hónapokra enyhítheti, megszüntetheti a panaszokat, ugyanis a hialuronsav tartalma, mely a testben is megtalálható, gyakorlatilag kenőanyagként funkcionál a sérült lágyszövetek számára.
Továbbá igen sok különböző porcerősítő gyógyszer és kiegészítő található még meg a gyógyszertára, természetgyógyász-boltok kínálatában, ezek többsége glükozamin-szulfáttal igyekszik valamelyest helyreállítani vagy legalább szinten, tünetmentesen tartani a sérült ízületeket.
Léteznek azonban kevésbé drasztikus módszerek is, mint az injekció, ezek némelyikét akár otthon, hétköznapi dolgokból is elő lehet állítani.
Mindenek előtt fontos, hogy a kopás tüneteinek észlelésekor minél hamarabb forduljunk ortopéd orvoshoz, ugyanis nincs kizárva, hogy korai szakaszban még kímélő gyógytornával, fizikoterápiával megfékezhető a baj.
Gerincben jelentkező kopásnál például rendszerint úszást, vízi tornát szoktak javasolni, mivel a víz tehermentesíti a gerincet, így az nincs kitéve a testtömeg okozta fizikai hatásnak.
Ezen kívül sokat segíthetnek az orvostechnológiai eszközök, szorítók, támasztók, melyek egyrészt meggátolják a kopott ízület felesleges mozgását, másrészt a terhelés eloszlatásában is segédkeznek.
A különböző külsőleg alkalmazható krémek, gélek is nagyon jó alternatívát jelenthetnek, mivel azok helyileg beszívódva tudják kifejteni a hatásukat, ráadásul ezek közül nem egynek gyulladáscsökkentő hatása is van, azaz az egyik legkellemetlenebb panaszra is nyújtanak gyógyírt, még ha esetleg részlegesen is.
Továbbá bevett módszer még a zselatinos pakolás, bár a vegetáriánusok, vegánok számára ez egy kevéssé, sőt, talán egyáltalán nem járható út.
A zselatin köztudottan állati eredetű, vágóhídi hulladékból (csontból, ízületekből, inakból) nyerik ki, ezáltal gyakorlatilag egy koncentrált változata annak, ami a romlásnak indult ízületből hiányzik.
Színtelen, szagtalan, és ha az eredetétől el tudunk vonatkoztatni, akkor a kérdéses helyen pakolásként alkalmazva nagyon sokat tud enyhíteni a panaszokon.
Egy viszonylag új fejlesztésű módszer is komoly reményekkel kecsegtet, nevezetesen a vérlemezkékben igen gazdag vérszérum, melyet az alany saját véréből készül, így nincsenek mesterséges anyagok okozta mellékhatásai.
Bár igaz, hogy szintén injekcióval szükséges a kívánt területbe juttatni, a károsodást azonban jó eséllyel megállítja, sőt, jó eséllyel vissza is fordítja új porcsejtek képzésével.
Ebben az a forradalmi, hogy az öngyógyulás folyamatát erősíti, így a laboratóriumi pótszerek helyett a test maga állítja helyre a károsodást.
Ha már elindult a folyamat, akkor sajnos elkerülhetetlen a kezelés és az életmód megváltoztatása, azonban a problémát meg is lehet előzni.
Hiszen ha elejét vesszük a bajnak, akkor sokkal kisebb az esélye a kialakulásának.
A hangsúly itt elsősorban a táplálkozáson, a testmozgáson, az izomzat fejlesztésén van, hiszen ezek befolyásolásával rengeteget lehet segíteni az ízületeink helyzetén.
Mindennél fontosabb azonban a testsúly normális szintre hozása, mert mint arra korábban már kitértünk, a túlsúly nagyon megerőlteti ízületeinket.
Hogy egész konkrétak legyünk: 5 kg túlsúly már 50%-kal megnöveli az artrózis kockázatát, az ennél komolyabb elhízás pedig a sokszorosára.
Minél nagyobb terhet cipel a testünk, annál nagyobb terhelés éri ízületeinket is, amelyek nem éppen ekkora többlethez lettek kitalálva.
Megfelelő testmozgással és lassú fogyókúrával, diétás étrenddel leküzdhető a súlyfelesleg, ezzel nagyban lecsökkentve a kopások kialakulásának rövid- illetve hosszú távú kockázatát.
A mozgás azonban nem csak a zsírpárnák ledolgozására alkalmas, hanem az ízületek tehermentesítésében is szerepe van.
Közel sem olyan paradox ez a kijelentés, mint amilyennek hangzik, ugyanis a gyenge izomzat sokkal kevésbé képes megtartani önmagát és a testet, ezzel többletterhelést ró a gerincre, a csípőre, a térdekre.
A hátizomzat erősítésével sok gerincprobléma megelőzhető, orvosolható, ezenkívül a comb és a lábszár izmai is sokkal jobban képesek a terhelést eloszlatni, ha megfelelően edzésben vannak tartva.
A bokasüllyedés kezeletlensége is vezethet porckopáshoz, mivel a csontok és az ízület kimozdulnak a tengelyükből, és így egy természetellenes tartásban kell elviselniük ugyanazt a terhelést.
Összességében kijelenthetjük: figyeljünk az egészségünkre, a testünk jelzéseire, és rendszeres mozgással és kiegyensúlyozott táplálkozással az ízületi porckopás megelőzhető, vagy legalább is sokkal későbbre tolható.